Jon Fosse és az irodalmi Nobel-díj

Az idei Nobel-díjak kapcsán sokak örömére a díjazottak közt megjelent Karikó Katalin, és egy másik magyar származású kutató, Krausz Ferenc is. Egy élet munkája, szorgalma és tehetsége kerül ezáltal maximális elismerésre. Lenyűgöző dolog ez, és tanulsággal állhat az egész világ előtt. Hozzám közelebb áll a művészet, így aztán a tudományos elismerés mellett az irodalmi Nobel-díj győztesére voltam nagyon kiváncsi.
Az idei díjazott: Jon Fosse, norvég író. Róla lesz most szó.

Az irodalom területén nem vagyok annyira pallérozott, mint amennyire szeretnék lenni, így a tavalyi díjazottat Annie Ernaux-t is csak a Nobel-díj után ismertem meg. Felkeltette az érdeklődésemet az egyik könyve, az Évek, ami aztán annyira lenyűgözött, hogy egy cikk is született belőle:
a Librariuson olvasható itt >>

Így vagyok a mostani díjazottal is. Jon Fosse-t nem ismertem, de most hogy így utánaolvasok és kezdem egyre jobban megismerni őt is meg a munkásságát is, egyre jobban felkelti az érdeklődésemet. Azt olvasom róla, hogy:

„Egy hihetetlenül letisztult szerző, aki odáig csupaszítja le a történeteit, hogy már a csend is elkezd beszélni"

Cserna-Szabó András, Telex

Az ilyesmi mindig elgondolkodtat és lenyűgöz. Azok, akik ezt a "lecsupaszítást" mesteri szinten művelik, ezt a fajta minimalizmust, az nagyon megkapó és erőteljes tud lenni. A másik oldal is nagy kedvencem, például a bőbeszédű Nádas Péter, hiszen annak ellenére, hogy tengernyi mennyiségű szöveget kínál az olvasónak, mégis érdemes megmerítkezni abban a hatalmas áramlásban, ami az ő szövegének nemcsak a szépséges, de bölcs hullámzása is. Emellett természetesen lenyűgöznek a minimalisták is, ezért vagyok kíváncsi most Jon Fosse-ra. Cserna-Szabó a Literán hosszabban kifejti:

"Végtelenül letisztult, mégsem dísztelen forma. Pengeélen táncolás líra és próza, érzelmek és tárgyilagosság, minimalizmus és fecsegés, álom és valóság, közhely és igazság, szárazföld és tenger, tegnap és ma, reggel és este, lét és nemlét között. Fosse mindvégig kitűnően egyensúlyoz. És végül olyat csinál, ami egészen elképesztő. Nem fejezi be a könyvet, inkább egészen odáig hajózik, ahol elfogynak a szavak.”

A díj indoklásában ez áll:

"Történeteiben olyan erős érzelmeket ábrázol, amihez sokan tudnak kapcsolódni, de amiket nehéz szavakkal leírni. A bizonytalanság és a szorongás érzése, meg a zavarodottság. Jon Fosse munkássága hangot ad az elmondhatatlannak."

Svéd Akadémia, irodalmi Nobel-díj

 

Angol nyelvű fordítója 2015-ben Jon Fosse-t a Beatlesből George-hoz hasonlította:

"Fosse az maga George, a csendes, misztikus, spirituális, és valószínűleg a legjobb mesterember mind közül."

Damion Searls, The Paris Review

A fenti cikkben a fordító elmeséli még azt is, hogy a rendkívüli irodalmi munkásságért a norvég kormány egy egész életre szóló különleges illetményben (fizetés/ösztöndíj) részesíti Fosse-t, ráadásul rendelkezésére bocsátották a királyi palota egyik különálló épületét, amit mindig is egy kiemelkedő kulturális alkotónak adnak, hogy ott élhet és alkothat.

Jon Fosse egyébként elvonuló, csendes remeteéletet él, ritkán ad interjút. 2018-ban a Financial Times-al kivételt tett:

"Ne a cselekményekért olvassák a könyveimet. De nem azért, mert én egy nehéz író akarok lenni. Sosem próbáltam komplikált módon írni. Mindig is egyszerűen próbálok írni, és remélem, hogy olyan mélyen, amennyire csak tudok."

A fenti interjúban elmondja, hogy mennyire magánakvaló és visszahúzódó ember, és még egy különleges dolgot is említ a művészetével kapcsolatban:

"Úgy mondanám, hogy az élet misztériumáról próbálok írni. Nem egy egyszerű módon keresem a válaszokat; én ünnepelni akarom a rejtélyt."

Tisztelt Fosse úr, gratulálok a díjhoz, és remélhetőleg csatlakozhatom hamarosan önhöz a misztérium felfedezésében és ünneplésében. Irány tehát a könyvesbolt, és irány maga az élet!


A Kolostor Őre